Na ezt is megéltük 
Sikerült összehozni egy moziünnepet, bár némi gyomorvész majdnem keresztbe húzta a terveket, de végül jól sült el a dolog. Mondjuk bevallom, örültem volna, ha előtte marad egy kis időnk beszélgetni, de így sem volt rossz. Féltem tőle, hogy másodikra már nagyon fogom unni a filmet, mert ugyan jó, de abszolut egyszer nézős kategória számomra /Becstelen Brigantyk/. Szegény Kata remélem nem unta halálra a kis kommentjeimet, amiket néha néha nem tudtam visszatartani, és kiböffent belőlem Az elején még elég jól lekötött a bécsperec és a nagy csokis m&m’s, amire gondosan ráültem 10 percre az elején, hogy finom puha legyen, mire oda kerül a sor, és ismét bebizonyosodott, hogy óriás kamu, hogy csak a szádban olvad /ismét szegény Kata, ezt már elsütöttem neki a film közben is.. uncsi vagyok:)/
A végén mindenki nagyon sietve távozott, úgyhogy a beszélgetés akkor is elmaradt, pedig a villamosra menet nagyon érdekes témát kezdtünk el feszegetni Katával a fiú-lány fiú-fiú kapcsolatok közti különbségről, és hogy mi az oka annak, hogy előbbit a mai napig sem eröltetem annak ellenére, hogy van bennem némi kiváncsiság és azt sem sikerült kifejtenem, hogy miért teljesen indokolatlan Rencsi barátjának fel-feltörő féltékenysége irányomban
Mára ennyi, talán valamikor valahol kifejtjük ezt is.. Egy biztos, nagyon jól érzem magam a társaságukban mindig
fiú-lány vs fiú-fiú kapcsolatot mindenképpen… gondolkodtam rajta hazafelé és kezdek megvilágosodni azt hiszem